„Jó ebédhez, jó focit” – a magyar futballkedvelők számára ismerős beköszönés, amely legtöbbjükben inkább negatív érzéseket kelt. Léderer Ákost, a Spíler TV kommentátorát az RTL klubos közvetítések mellett a Fradihoz fűződő viszonyáról is kérdeztük.
Elárulhatja azt egy kommentátor, hogy melyik csapatnak szurkol?
Előbb-utóbb úgyis lebukik. Hiteltelenebbé válik, ha tagadja, mintha bevallaná. Egyébként is, amikor közvetítesz nem úgy ülsz le, hogy szurkolni fogsz valamelyik csapatnak. Amikor 2004-ben elkezdtem focit közvetíteni – és a legnagyobb dózist kapták belőlem az emberek –, akkor a Fradi szurkolók kimondottan utáltak. Volt olyan jégkorong meccs, amikor meg akartak verni, mondván nem tisztelem eléggé a klubot. Ekkor jeleztem nekik, hogy én igazából 3-4 éves korom óta járok ki Fradi jégkorong-mérkőzésekre, szóval nincs ilyen probléma… Valószínűleg jól titkoltam, hogy hol születtem.
Eddig nekem sem volt teljesen világos, hogy Fradi-szurkoló vagy. Hogyan lettél az?
Nem vagyok fanatikus – ezt le kell szögezni. Apukám nagy Újpest szurkolók, anyai ágon pedig mindenki fradista. Én Ferencvárosban születtem, ott jártam bölcsődébe és óvodába, de a szurkolás terén meghagyták nekem a szabad választást. Apukám rengeteg Újpest meccsre hordott, nagyapám néha kivitt Fradimeccsre. Amikor apukám érzékelte, hogy ebből a gyerekből Újpest szurkoló a büdös életben nem lesz, akkor döntött úgy, hogy legyen egy közös csapatunk. Abban az időben már Rákospalotán éltünk, így a Volánra esett a választás, amely később REAC-cá alakult. Egyébként a BVSC-ben sportoltam gyerekkorom óta, ez a három fontos magyar csapat van az életemben, amelyek jól megférnek egymás mellett. Ha kicsit profán akarok lenni, akkor Simon Tibi életútját valamilyen szinten leképezi a történet…
Mi döntött a Fradi mellett az Újpesttel szemben?
Valahogy azok voltak a nagyobb élmények, amikor nagyapám kivitt a Ferencváros meccseire. Amikor édesapámmal mentem Újpestre, ott rendre az ellenfélnek szurkoltam. Viszont a Fradi pálya lenyűgözött – a nyolcvanas évekről beszélünk, akkor a csapat nem igazán volt jó, de mi szemben ültünk a B-középpel, és épp akkor jött divatba a pénztárgépszalag-dobálás. Százait, ezreit dobálták be a szurkolók a pályára, nekem pedig ez gyerekként nagyon tetszett. Magához a kerülethez is kötődöm: száz méterre születtem a Bakáts tértől, majd a Ráday utcában laktunk, ezek miatt is egyértelmű volt a választás.
Hogy lehet ezt a közvetítések alatt félretenni? Sőt, hogyan nem válhat ez túlkompenzálássá?
Lehet, hogy volt ilyen is bennem. Nem voltam népszerű, de valószínűleg ez inkább abból fakadt, hogy olyan dózist kaptak belőlem, amit soha senkiből. Az MTV-nél korábban váltották egymást a kommentátorok, itt viszont az összes meccset én közvetítettem. Sosem hangoztattam, hogy melyik csapat szimpatikus számomra. Amikor közvetít az ember, és két magyar alakulat játszik egymás ellen, akkor sosem akar pártos lenni. Ott a kommentátor nem szurkoló.
Én magam egyébként szerettem a vasárnap délelőtti meccseket. 11-12 éves voltam akkortájt, és jól illeszkedtek a közvetítések a déli menühöz. Gondolom azért a legtöbb visszajelzés nem ilyen pozitív volt…
Nagyon sok történetünk volt. Az első meccs előtt leszorították az autónkat az autópályán. A Fradisták tüntettek a székház előtt. Mindenféle nem kedves feliratot is kaptam a lelátókon…
Mindezt most mosolyogva osztod meg velem. Akkor is mosolyogtál?
Nem nagyon tudtam mást csinálni. Egyébként akkor nagyon becsültem a fradistákat, hisz gyalog jöttek többszázan az Üllői útról a Fehérvári útra. Átadták a petíciójukat, majd hazamentek. A 2004-es bajnoki címet sosem feledem, az nagyon drámai volt. Sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz aranyérmes a Fradi, egy évvel a balhé után. Akkor már nem az FTC volt a bajnokság esélyese. Párhuzamos közvetítést adtunk az utolsó fordulóról, és a Debrecen volt az első számú favorit, a Fradi pedig csak akkor lehetett bajnok, hogyha nem nyer az Újpest, ők pedig megverik a Lokit.
És megtörtént a csoda…
Fantasztikus volt a hangulat az Üllői úton. Az utolsó percekben, amíg vártuk, hogy a Népstadionban is lefújják a meccset, a szurkolók feljöttek hozzánk a kommentátorállásba, és onnan nézték a monitoron, mi történik a másik pályán. Szinte a nyakunkban lógtak, emlékszem még Verebes Mágussal közvetítettük a meccseket. Akkor valami megmozdult bennem is, tudtam, hogy ez a bajnoki cím óriási siker a Fradi számára.
A Groupama Arénából közvetítettél már?
Nem, soha. Még a sajtótribün oldalán sem voltam soha, a túloldalra szól ugyanis a bérletem. Sajnos nem látogatom szorgalmasan a meccseket, de egy jó társaság jött össze, miattuk jött meg a kedvem a bérletvásárláshoz. Éves szinten körülbelül a találkozók egyharmadára jutok ki. Léderer Ákost az emlékezetes közvetítéseiről – így a Viborg vagy a svéd válogatott elleni drámáról – is kérdeztük. A teljes interjút a fenti videóban találod.