Fradizmusának kialakulásáról és a ceremóniamesterségről is mesélt a HajráZöldeknek Szendrey Zsolt „Szasza”. A Groupama Aréna szpíkerét stílusának kialakulásáról és a B-középpel való kapcsolatáról is kérdezte Varga Dávid.
Egyeztettek a B-középpel, hogy hogyan lehetne maximalizálni a Groupama Aréna hangulatát?
Szoktunk beszélni Ádámmal. Nyilván rettentően nehéz összehangolni a kettőt. Nekem kötött a feladatom: van egy bizonyos idősáv, amibe be kell mondanom például a góllövőt. Amikor a Tábor épp énekel ilyenkor, akkor a kettő üti egymást. Az Aréna többi része viszont nyitott erre.
Tehát meg van szabva, meddig kell bemondanod például a gólszerzőt? Van rá X másodperced?
X-másodpercem, igen. Hisz jön a középkezdés, folytatódik a játék, nem húzhatom 4-5 percig a dolgokat. A világ összes stadionjában a szpíkerek együtt dolgoznak az egész stadionnal.
Ezért is kérdeztem, hogy van-e egyeztetés.
Szoktunk erről beszélgetni, de mindenki megy a saját feje után, ez egy ilyen dolog.
Rengeteg rock koncerten és Fradimeccsen vettél már részt életedben. Még most is benned van a drukk, amikor először szólalsz meg egy-egy meccsen?
Ezt adrenalinnak hívom, stressz. De a pozitív verzió, ami nem lefelé visz. Szerintem ez mindenkiben benne van: kapok egy mikrofont és megszólalok egy stadionban – ez zseniálisan szól. Néha elengedem a hangomat, majd nézem, hogy ki dobja el a táskáját… Ezt nem fogom kihagyni, ez a kedvencem. Amikor a Covid időszakában a Puskásban Arénában játszottunk, közönség nélkül, akkor sem hagyhattam ki, hogy ordítsak egyet az új Puskásban. De ugyanígy van a Groupama Aréna kapunyitásánál is. Ez egyfajta védjegyemmé vált. Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyarországi szpíkertársadalom nagy része most már azt nyomja, amit én. Elindítottam egy utat, és hogyha követnek az tök jó. Szeretek elöl lenni.
Annak idején te is merítettél valahonnan?
Persze. Nekem nagyon tetszett ez a válaszolgatós dolog, amit a Bayern Münchennél láttam. Ez egy örök élmény, hiszen így beleveheted a közönséget a mérkőzésbe. Sokszor megkérdezték, hogy én miért kiabálom, hogy mocskos lilák? Mondtam nekik, hogy azt nem én teszem, ahhoz „semmi közöm”. A válaszolgatás, egy picike játék, amit pluszként hozzá lehet adni, és ami azért a játékosokra is kihat.
Melyik futballista nevével gyűlt meg leginkább a bajod?
Most is jönnek az új játékosok, és úgy látom, megint a kimondhatatlan nevűek. Kukuruzovic volt a kedvencem. Alig vártam, hogy gólt lőjön. Azt hiszem, valamelyik kupameccsen kétszer is összejött neki. Utána úgy kukorékolt a Groupama… – Örültem is neki, majd mondtam magamban, hogy na tessék látjátok, nem is olyan egyszerű ez a műfaj.
Együtt debütáltatok a Fradinál Böde Danival. Hogy alakult ki barátság köztetek?
Rendkívül érdekes és fontos, hogy a Fradizmus kiben hogyan mutatkozik meg. Jól le tudtam szűrni ezt a régi Albert stadionban, amikor megérkezett a csapat egy-egy meccsre. Én ott álltam, vártam rájuk. Valaki rám sem hederített, más odajött, pacsiztunk. Például Jenner rendre „Szevasz, papi!”-val köszöntött, de Somália is mindig odajött, köszöntünk egymásnak. Böde Daninál sem volt ez kérdés. Mindig könnyű volt megszólítani, beszélgetni vele. Nagyon jó kis baráti kapcsolat alakult ki, nemrég voltunk nála disznót vágni, ami szintén csodálatos élmény. Szerintem Dani tényleg a fiatal srácok példaképe lehet, mert igaz magyar gyerek. Nem adja meg magát, tökös, masszív. Én tanknak hívtam – nem futott gyorsan, de Valderrama sem volt gyors annak idején. Ha viszont lőtt, akkor szakadt minden. Elég csak arra gondolni, amikor cipő nélkül is betalált egyszer. Hozzáállása a sporthoz példaértékű. A maga szerénységével is kiemelkedő tudott és tud lenni. Mondom még egyszer: minden gyereknek követendő példa lenne.
Ne hagyd ki a teljes interjút a fenti videóból, hisz Szasza sok más témát is érintett még a beszélgetésben!