Szűcs Lajos a Fradi saját nevelésű játékosaként kezdte a futballt, majd Újpestre kellett igazolnia. Onnan rövid németországi kitérőt követően tért vissza a Ferencvároshoz, és vált a 2000-es évek meghatározó futballkapusává. A népszerű hálóőrt jelenlegi munkája mellett, legemlékezetesebb FTC-s pillanatairól is kérdeztük a HajráZöldek 3. epizódjában. De nem hagytuk ki a magas labdákat – így egy arcpirító öngólról és a „legendás” becenevekről is beszélgettünk.
Ugyan kapus voltál, mégis négy ferencvárosi gól is áll a neved mellett. Honnan jött az a szokás, hogy alkalomadtán te lődd a büntetőt?
Ilyenkor a szeretett közönségem akarata érvényesült. A Videoton ellen lőttem az elsőt a Fradiban, már magabiztosan vezettünk, amikor befújták a büntetőt. A nézők a nevemet skandálták, Csank János pedig bevállalós mester volt, és hozzá is volt szokva a flúgos kapusokhoz – egyrészt ő is hálóőr volt, másrészt Vácon Koszta Jani imádott cselezni és a mezőnyben játszani, így nem volt ellenére, hogy én lőjem a büntetőt.
Korábban Újpesten is lőttél egyet, annak csapattársad, Véber György nem nagyon örült…
Az más kérdés, hogy ő minek örült, vagy minek nem, engem nem nagyon érdekelt. Sokkal jobban fájt volna, hogyha akár Gerának, Gyepesnek vagy Lipcseinek nem tetszett volna a Fradiban elvállalt büntető.
Nem volt jó a kapcsolatotok Véberrel?
Nem voltam én vele rosszban, de nyilván az a megnyilvánulása nekem sem nagyon tetszett.
Tudsz már nevetni a 2003-as kupadöntőn bekapott potyádon?
Most, hogy beszélünk róla igen, de egyébként nem nagyon. A mérkőzés előtt elemeztük, hogy a Loki csatára, Sabin Ilie a hazaadásoknál mindig próbálja megzavarni a kapust. Így, amikor Vukmir nekem passzolt, első gondolatként vissza akartam rúgni a labdát a mezőnyben. Azonban egy pillanatra felnéztem, és láttam, hogy nem támad le a csatár. A labda ekkor már majdnem mellettem volt, a jobb lábam pedig letapadt. Az ügyetlen bal lábammal – ami, ahogy mondani szokták csak buszra szálló láb – ugyan próbáltam utánanyúlni, de a sarkamról a kapuba csorgott a labda. Abban a pillanatban az lett volna a legjobb, ha megnyílik alattam a föld és eltűnök. A hab a tortán az volt, amikor bemondta a hangosbemondó, hogy a gólszerző: Szűcs Lajos.
Szerencsére, Tököli Attila góljaival végül megnyertétek a meccset.
A fejemet lógatva mentem be félidőben az öltözőbe. Akkor Tököli Attila odajött mellém vigasztalni, elmondta, hogy idáig hoztam a meccseket, nem is lennénk itt a döntőben, ha nem védtem volna ilyen jól. Most mi következünk – tette hozzá. Lőtt is két gólt, nyertünk 2-1-re, a Jóisten pedig megadta nekem, hogy a második játékrészben egy ziccert is fogtam, ami kicsit gyógyította a sebeket.
Nem véletlenül kérdeztelek a 2003 körüli időszakról. Akkortájt néhány év alatt megjártátok a mennyet és a poklot is. Ki gondolta volna például a 2003-as megnyert kupadöntő után kicsivel, jön majd május és a pályára özönlő szurkolók…
Akkortájt a klubnál minden év elején meghatározták a célokat, ami rendre az első-második hely volt. A Ferencvárosnál elképzelhetetlen, hogy ne induljon a nemzetközi porondon. Ez a Ferencváros, minden játékosnak tudnia kellett 2003-ban is, hogy a közönség nem elégszik meg a második hellyel, főleg úgy, hogy a mi kezünkben volt a bajnoki cím. Egy gólocska kellett volna csak hozzá az Üllői úti Debrecen elleni mérkőzésen. A találkozó előtt egyébként rossz érzések fogtak el, amikor láttam a felállított színpadot, amivel már a bajnokavatásra készültek. Pedig a magyar bajnokságban mindenki arra büszke, ha a Fradi ellen tud jó eredményt elérni, ezért minden ellenfél veszélyes volt – a kupadöntőben megvertük a Debrecent, most viszont nem sikerült gólt lőni. Az MTK lett ugyan a bajnok, de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem lehet azt mondani, hogy eredményesség tekintetében a Ferencárosnak ez rossz éve lett volna, hisz megnyertük a kupát és ezüstérmesek lettünk a bajnokságban.
Egy másik történet miatt is emlékezetes maradhat számodra a nap. Itt lettél te „Kukás Lali”. Most már elévültek az események, tényleg te dobtad meg a rendőröket egy kukával?
Bejöttek a pályára a szurkolók, mi játékosok pedig a székházba futottunk. Őszintén, én elsőre azt hittem, hogy csak relikviákat szeretett volna gyűjteni a publikum. A székházban tudtam már csak meg, hogy balhé van kint. Ekkor úgy döntöttünk, hogy az emeleti teraszról próbáljuk nyugtatni a szurkolókat. Ez az elején össze is jött, de ekkor megérkeztek a rendőri szervek. Picit akkor már úgy éreztem, hogy csak olaj volt a tűzre a jelenlétük. Azt láttam fentről, hogy akit érnek, nem kímélnek. Volt egy kuka-jelenet: egy szurkoló a vezetőség felé dobott egy kukát – úgy gondolom, már ők is tisztában voltak a klub gazdasági problémáival. Tőlem mindez 8-10 méterre zajlott. Ahogy repült fel a kuka, a falról visszapattant a rendőrökre. Őszinte leszek: megmondanám, ha én voltam. Nevetséges az egész. Az egyik rendőr azt mondta, hogy hajpántom volt – minek lett volna hajpántom, ha hajam sincs?
Hajpánt? Akkor lehet, inkább Dragóner Attila dobta a kukát…?
Nem, nem! Egyébként a kuka színéről és az általam viselt ruházatról sem volt egybehangzó vallomása a rendőröknek. Egyben voltak egységesek: hogy én dobtam a kukát. Az én 12 tanúm közül csak 3-at hallgattak ki, végül is egy pénzbüntetést kaptam és ennyi.
A Kukás Lali becenév viszont megmaradt. Mennyire tudsz ezzel együtt élni?
Mindig azt szoktam mondani, hogy ne azt nézd, mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja. Így vagyok az internetes kommentekkel is. Meg végül is a negatív reklám is reklám.
A Júdás Lalinál egy kicsit azért jobb ez a becenév…
Őszinte leszek, ezzel sem nagyon foglalkoztam soha. Azt sajnálom, hogy már nem kiabálják, mert akkor az azt jelentené, hogy még a pályán vagyok. De azok az idők már elmúltak.
Összeszorul a gyomrod, ha visszagondolsz a bő egy évvel későbbi Prága elleni BL-párharcra?
Nagyon. Nagyon nagy hiányérzetem van. Kint megvolt a lehetőségünk, hogy továbbjussunk, bár Gera Zoli épp előtte igazolt el tőlünk, ő nagyon hiányzott nekünk. A hosszabbítás utolsó perceiben egy pontrúgás utáni szituációban szerezték meg a továbbjutást érő gólt a prágaiak. Én úgy gondolom, hogy a tizenegyeseknél lett volna keresni valónk. A mai napig előjönnek ilyen érzések belőlem e meccs kapcsán.
Annak ellenére is csalódásként éltétek meg a kiesést, hogy az UEFA-kupa csoportkör így is meglett?
Csalódtunk, hisz a vezetőség azt állította, akkor oldódnak meg a gazdasági problémák, ha bejutunk a BL-főtáblájára. Ez nem sikerült. Hozzáteszem: a meccs után inkább az forgott a fejembe, hogy nem sikerült a szurkolóknak örömöt szereznünk azzal, hogy kivívjuk az ismételt a BL-szereplést.
Márpedig magyar szurkolóból rengeteg volt Prágában…
Abszolút otthon érezhettük magunkat Prágában. Amikor bekaptam a sorsdöntő gólt, felnéztem balra és láttam, csak ferencvárosiak vannak a stadion azon részén. Teltház volt, fantasztikus hangulat. Óriási élmény volt átélni, de nagyon nagy hiányérzetem van miatta.
A hiányérzetek helyett beszéljünk a szép emlékekről. Melyiket emelnéd ki a ferencvárosi évekből?
A bajnoki címek és a kupagyőzelmek a Ferencvárossal mind felemelőek voltak. Akárcsak az Újpest ellen megnyert meccsek. 2000 őszén, noha sok volt a hiányzónk 1-0-ra nyertünk ellenük Dragóner Attila góljával. De végig nagyon az Újpestnek állt a zászló. Az utolsó percekben Urbán Flórián megindult a félpálya környékéről – Hrutka Jani erre feküdt, Szűcs Misi arra, és már csak velem állt szemben. Viszont könnyű dolgom volt, hisz, amit Flóri le akart írni, azt már előtte egy héttel elolvastam – ez persze a vicc része. Egy ziccerhelyzetet sikerült védenem, utána le is fújták a meccset. Mindemellett büszke vagyok arra is, hogy mi voltunk az első magyar csapat, amelyik bejutott az UEFA-kupa csoportkörébe. Ezt már senki sem veheti el tőlünk.
Ha már Dragóner – ő volt az előző adásunk vendége, és vele is szóba került a pályafutása utolsó meccsén lőtt gólja. Akkor Szűcs Lajos, a Pápa akkori hálóőrének kapuját vette be.
Megmondom őszintén, ez ajándék volt Attilának, mert szépen szerettem volna búcsúzni tőle.
És, ha komoly választ kérünk?
Az egy nagyon jól eltalált lövés volt. Attila mindig egy szív-lélek játékos volt, aki élt-halt a Ferencvárosért. A legjobb belső védő volt, akivel együtt játszhattam pályafutásom során. Amikor ő volt előttem, mindig tudtam, hogy hol kell helyezkednem, és melyik az a sarok, amit ő véd le. Nem véletlen, hogy ilyen szép sikereket értünk el. Abban az időszakban, amikor a vezérekről beszéltek a szurkolók, akkor a Szűcs-Dragóner-Lipcsei hármasra gondoltak. Azt hozzá is teszem, hogy poszttól függetlenül a legjobb focista, akivel együtt játszottam az pedig egyértelműen Lipcsei Peti volt. A mai napig nagyon tisztelem és szeretem őt.
Kétszeres bajnok vagy a Fradival, kétszer nyertél Magyar Kupát, szó esett már az UEFA-kupa szereplésről is. Mégis „csak” a megye egyes Vecsés kispadján ülsz. Hogy van ez?
Nekem soha életemben nem adtak semmit ingyen. Azért is meg kellett küzdenem, amit NB I-es játékosként értem el. Hozzáteszem: nagyon jól érzem magam Vecsésen. Amikor leültünk tárgyalni, akkor még csak a felnőtt kapusok edzésére kértek fel. Pillanatok alatt megállapodtunk, a későbbiekben pedig a Ferihegy Akadémia Vecsés vezetője is megkeresett, hogy foglalkozzak a gyerekekkel. Azóta lett egy korosztályos csapatom is, mellette pedig a TF-en is dolgozom, mint futsal kapusedző. Nem unatkozom.
Szűcs Lajos több lábon áll – ez már régóta jellemző rád.
Szeretek dolgozni, mondhatjuk, hogy hétfőtől vasárnapig ezt teszem. Nyilván van egy klub, amelyik, ha hívna, akkor négykézláb elindulnék. De ennek most nincs aktualitása. Szurkolok a Fradinak, örülök, ha győz a csapat. Amelyik mérkőzésen tudok, kint vagyok a családommal. Összességében viszont nem vagyok elégedetlen a jelenlegi helyzetemmel.
Na, csak előhoztad magadtól is ezt a témát, rá sem kell kérdeznem. Még az eligazolásodkor nyilatkoztad, hogy reméled, nem csapódott be végleg mögötted a Fradi ajtaja. Most, hogyan látod, becsapódott?
Jól működik a Ferencváros. Egy jól működő dolgot pedig nem szabad bolygatni. Idén sem az a kérdés, hogy ki lesz a bajnok, hanem az, hogy hány ponttal… A Ferencváros rengeteget fejlődött mindenféle tekintetben. Dibusz Dénes évről évre az NBI legjobb kapusa, sőt ki merem jelenteni, hogy az ország legjobb kapusa. Nem véletlenül van ott már esztendők óta a válogatottban. Most Gulácsi Peti sajnálatos sérülése révén megint egy hatalmas lehetőség nyílik előtte. Tehát a Fradinál jól dolgoznak a kapusedzők, nem látom annak okát, hogy változtatniuk kellene a stábban.